Ébredés az alkonyatban

“A nemes gyümölcs ősszel érik” – szokta mondani barátom, néhai König Róbert, a jeles grafikusművész. Ő arra utalt, hogy novemberben született…
Ez a mondat jár napok óta a fejemben azóta, hogy felkértek eme ajánló szöveg megírására. Örömmel vállaltam. Azért, mert Győri Andorhoz jó néhány év óta szakmai és baráti kapcsolat fűz. Igen, az ő gyümölcse sem érett be túl korán, hiszen érett férfi korában írta meg első kisregényét, a Chloét. Egy olvasmányos, fordulatokban gazdag, jó arányérzékről tanúskodó könyvet, amelyben a finom lélekábrázolás is az erények közé tartozik.
S most nagy öröm, hogy novelláinak kötetét tarthatjuk kezünkben. Kiderült, hogy a kisepikai műfaj is közel áll hozzá, hiszen tömören vall emberi sorsokról, múltról és jelenről. Mélységes humanizmus árad műveiből, és az is nagyon fontos, hogy zűrzavaros világunkban tudja fölmutatni az emberséget, a gyöngék iránt tanúsított beleérző képességét.
Az ő ébredésének lehet napszaka az alkony, de hiszem, hogy ez az alkony még sokáig tart, és hasonló értékek szülője lesz. (Bakonyi István)