Diadal és katasztrófa

Előítéletekkel és ellenségképekkel, félreértésekkel és fenntartásokkal terhelt közös múltunkról ma is nehéz értelmes párbeszédet folytatni. Márpedig egymás történelmének ismerete nélkül aligha lehet az egymásrautaltságot megélhető sors- és feladatközösséggé átalakítani. Napjaink legismertebb és legtöbbet publikáló szlovák történésze, Roman Holec Trianonról először szlovákul megjelent könyve megpróbálja kikerülni a történelmi sorsfordulókat általában nemzeti szembenállásokra leegyszerűsítő értelmezés csapdáit. Ennek jegyében Trianont egyszerre tartja békeszerződésnek és a győztes nagyhatalmak diktátumának. Elismeri: az 1920-as magyar békeszerződés, “eltekintve a háború kirobbantásában és vezetésében játszott magyar szereptől, túlságosan kíméletlen büntetés” volt. A magyar értékelések szerinte okkal minősítik igazságtalannak, mert a magyarságra nézve “rendkívül kemény feltételeinek tragikus volt a hatásuk”. Trianon előzményeinek, okainak, következményeinek, tragédiájának, a régió nemzetállami átalakulásának becsületes és szakszerű feldolgozásában fontos lenne a közös gondolkodás és értelmezés fogalmi, módszertani kereteinek a megteremtése. Roman Holec könyve – a nagy történelem és a lokális világok hétköznapi történeteinek a párhuzamba állításával – a hét szomszédos ország történetírásában ritkaságnak számító fontos adalék ehhez a tárgyszerű vitákban kiteljesíthető közös munkához.