Csurran a csillag

Tari István Délvidék szellemi őrjáratosa, alkutlan kórnikása – nagy-nagy elszánással járja a fogyatkozó magyar településeket, próbálja a tegnapi s mai tragédiák, nyomukban szétrianó félelmek, traumák okait felfejteni, könnyítésül kibeszélni… Riport, napló, dokumentummontázs, novella, s természetesen a vers – mikor melyik műfaj a legalkalmasabb e csonkolt világ szenvedéstörténetének a felmutatására… Mindez nyilalltatóbb sűrítésben: ha valaki tudja, hogy mit jelent – nem helyi, hanem uralmi közegében -, Balkánon élni, nyelvében maradtan magyar költőként megmaradni, Tari István tudja. Hogyne tudná, bármerre tekint, Kiadó keresztutak várják, feszületes árnyak, s ha netalán fel-felrebben a hazát reménylő ima, az űzető üvöltés túlharsogja. Ő pedig teszi, amit tehet: a ménybe szorult, magát emésztő haza perlekedésével, perel.