Család, vagyon, jótékonyság

1897 nyarán a társasági élet egyik szenzációjának számított a nemzeti arisztokrácia szűk köréhez tartozó Apponyi Franciska grófnő és a dúsgazdag Károlyi László gróf egybekelése. A közéleti reflektorfény nemcsak a dualizmus során, de a két világháború közötti évtizedekben is végigkísérte őket. A korabeli sajtóból még a főrangúak zárt világából kirekesztettek is értesülhettek közéleti szerepvállalásaikról, életvitelükről, magánéleti konfliktusaikról, gyermekeik életének alakulásáról. E könyv olvasója azonban a feldolgozott levéltári forrásoknak köszönhetően még ennél is több információhoz juthat: nyomon követhető a család vagyoni helyzetének alakulása, a megszerzett anyagi javakkal (termőföld, ipari üzemek, kastélyok, paloták, értékpapírok) való sáfárkodás. A “házi pénztár” adatai nyomán azt is megismerjük, hogy a jótékonykodó házaspár mekkora összegeket fordított különböző karitatív célokra. Segítségüknek köszönhette létét többek között a Károlyi-kórház, a Stephaneum idősotthon, a fóti Tanácsadó Iroda, az ugyancsak fóti “Suum Cuique”-telep, valamint a zebegényi “Napraforgó” Virágegylet, amelyek létrehozásával tízezrek életét tették könnyebbé. Az eredményeket nagyban segítette a családon belüli munkamegosztás: a feleség fáradtságot nem ismerő szervezőkészsége és a férj által biztosított anyagi javak. Az egyén, a társadalom, de még a kormányzati szervek számára is példamutató magatartásukra az önzetlenség mellett a szakszerűség volt a jellemző. Sajnálatos, hogy életükben alig találtak követőkre, pedig Apponyi Franciska mottója örök érvényűnek mondható: “Akinek érdemén felül van, adósa annak, akinek hibáján kívül nincs.”