Csak tudnám, hogy csinálja

Ismerjék meg Kate Reddyt, aki befektetési alapkezelő, két kisgyermek édesanyja. Öt különböző időzónában kilencféle devizát tud átszámítani, és képes fél óra alatt megfürdeni, felöltözni, a gyerekeket megmosdatni, felöltöztetni és elindulni otthonról. Kate krónikus időhiányban szenved, úgy számolja a másodperceket, mint más a kalóriákat. Folytonosan rohan egyik értekezletről a másikra, eszébe kell tartania a jelentéseket az ügyfeleknek, a gyerek születésnapi tortáját, a tengerentúli telefonhívást , a betlehemes játékot, megnézni a Dow Jones-indexet, intimtornát végezni, időt szorítani a szexre. Mindehhez adjunk még hozzá egy számító nevelőnőt, egy ausztrál főnököt, aki úgy bámulja Kate mellét, mint árut a kirakatban, egy szenvedő – valóban szenvedő – férjet, egy csöndesen rosszalló anyóst, két követelőző gyereket és egy elektronikus szerelmet. Kate annyi labdával zsonglőrködik, hogy valamelyik egy napon elkerülhetetlenül leesik a földre. ALLISON PEARSON regénye egyszerre könnyfakasztóan humoros és fájón szomorú. Az írónő mély megértésel ábrázolja a dolgozó anyák bűntudatos életét, az önvádat, a nevetséges kis csalásokat, a kimerültséget, a kétségbeesést. Metsző iróniával, ragyogó stílusban mutatja be a dolgozó anyák dilemmáját a 21. század elején. “Az ember beleszeret ebbe a könyvbe – nagyszerű, szívszorongató regény felnőtteknek, életünk édes-keserű fájdalmainak krónikája.” Tony Parsons