Csak a lélek ismeri

“A múlt év végén elhunyt Albert Gábor még maga korrektúrázta ezt a könyvét, amely Esszék és eszmék című sorozatának utolsó, hetedik kötete. A szerző vallomást tesz a “világ dolgairól” éppúgy, mint a “lélek dolgairól”, melynek során nemcsak az író, sokkal inkább egy korszak szellemi érdeklődésének erővonalai rajzolódnak ki. A “való világ” például a bukovinai székelyek hányattatásáról, kétszeres “emigrációjáról”, letelepítésükről, vagy a német nemzetiség kitelepítéséről tesz fel kérdéseket. Ennek a kérdés-felelet játéknak – miközben a mögöttünk maradt múlt is
megelevenedik – igazi tétje a jövő. A jelen provokációja ad életpulzusokat a jövőnek. S közben nemcsak az író személyiségét, tulajdon, esetleg közösen átélt múltunkat, de várható, alakítható jövőnket is megismerhetjük, ahogy csak a lélek ismerheti meg önmagát, mely a legfontosabbat,
az egyetlen lényeget lehetővé teszi. Az életről van szó, a csupa nagybetűs életről, az egyetlen és “végső értékmérőről”. Ezek az írások is ezt az életet szolgálják, legyenek azok a világ vagy éppen a lélek dolgai. A kettő elválaszthatatlan. Mert minden ország olyan – ez Albert Gábor esszéinek
egyik fontos tanúságtétele – amilyennek tulajdon lelkében hittel el meri képzelni, s lelkében felépíti magát. A Csak a lélek ismeri esszésorozata ehhez az építkezéshez kíván hozzájárulni.”