Concert de gală. 30 de poeți ai Ligii Scriitorilor Maghiari din Ardeal
A ’89 utáni, román nyelvre átültetett magyar irodalmi antológiák (mint például a Paul Drumaru fordításait összegyűjtő 1999-es Transland vagy a Costa Carei kétnyelvű, 2004-ben a nagyváradi Literator kiadónál Gavril Coltău szerkesztésében megjelent Poezii – Versek című kötete) megjelenése mögött igencsak nehéz jól körvonalazható koncepciót felfedezni – sokkal inkább egy-egy műhely/folyóirat, illetve fordító egyedi-egyéni kezdeményezésén múlt megjelenésük. Üdítő kivételnek tekinthető a Pohárnyi fény / Un pahar cu lumina (2005) című kolozsvári román–magyar antológia, legutóbb pedig az ugyancsak Andrei Dósa fordította Liniște, pace, perversiuni, heppiend (2016) című, kortárs erdélyi fiatal szerzők verseit tartalmazó kötet.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által összeállított, 30 kortárs magyar költő verseiből válogató Concert de gală (Díszhangverseny) című antológia fontossága talán ebben a sok évtizedes hiányban érhető tetten a leginkább. Hogy mi köti össze ezt a nagyon szerteágazó, polifón kötetet, arra a legegyértelműbb választ maga a kötet alcíme kínálja: a szerzők mindannyian a legnagyobb létszámú határon túli magyar írószervezetnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagjai. Kérdés, elegendő-e mindez kohéziós erőnek – és a kérdések/töprengések sora bőven folytatható: tételezhető-e bármiféle közös identitás azáltal, hogy valaki az E-MIL tagja? Az E-MIL magyarországi tagjai milyen szálakkal kötődnek a ligához, jelenlétük mennyire teszi disszonánssá a kötetet? Az antológia szerzőinek nagy része erdélyi – felfedezhetők-e szövegeik mögött olyan attribútumok, amelyektől költészetükön kitapinthatóak lennének az erdélyiség kritériumai – már ha vannak olyanok, természetesen. (Részlet az utószóból)
(Demeter Zsuzsa)
Chiar și atunci când poeții și poetele de limba maghiară din România nu scriu în mod explicit despre identitatea națională sau politică, munca lor vorbește implicit și inevitabil despre asimetriile de putere, politicile lingvistice și memoria culturală. Această traducere în limba română a poeziei maghiare contemporane nu este doar un act lingvistic, ci un adevărat eveniment literar. În loc să vedem aici literatura unei minorități naționale, ar trebui să o interpretăm, în schimb, ca un model de contestare multilingvă. Putem depăși, astfel, modelul nucleu-periferie și să recunoaștem că sistemul literar operează în fracturile dintre spațiile naționale. Traducerea nu este doar o deschidere, ci un loc de negociere politică, așa cum poezia însăși poate fi citită ca „o activitate de lobby”.
(Alex Ciorogar)
90,00 RON

