Camino breviárium

Szent Péter írja első levelében (3.4): “Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában.” Lehet úgy is élni a mindennapokat, hogy nem feltétlenül kell belehalni. A fogyasztói társadalomból AZ ÚT elvezet oda, amiről Szent Péter ír. Már tudjuk, AZ ÚT nem fizikai erőpróba és nem (csak) lelki gyakorlat. Vissza akar vezetni teremtettséged aranyegyensúlyába. Ahogy talán ez a “navigátor” könyv is, ami követi a napszakokat és a breviáriumok tartalmát kicsiben: zsoltárok, ószövetségi, újszövetségi szakaszok és útravaló rövid olvasmányok az ezredforduló pápáitól: Szent II. János Páltól, XVI. Benedektől és Ferenctől. A képek az El Caminó során készültek, már azzal a céllal, hogy a majdani szövegek jó barátai legyenek, elmélkedésre sarkalljanak, gyönyörködtessenek. Kilencvenkilenc kép, ugyanennyi szó. Minden napra három. Harminchárom napon át szól a könyv olvasójához (eddig tart a “klasszikus” spanyolországi zarándoklat is), de lehet ez egy “csendestárs” az El Caminón vagy a Magyar Mária úton járóknak, lehet egy nagyvárosi lelkigyakorlatos barát metrón, buszon, munkahelyen, ott lehet az olvasófotel pokróca mögé bújva, sorakozhat a könyvespolcon. Hátul üres lapokkal várja gazdája napi jegyzeteit és az út vándorának járó pecséteket is.