Brüsszel után szabadon

Alcímnek azt is adhattuk volna: Derűs történetek, hiszen a debütáló szerzőnek igen jó a humora. Hosszú évekig dolgozott jogászként az EU-ban, ennek a korszaknak a történéseiből kapunk humoros ízelítőt, meg hogy milyen is a belga sör, vagy milyen a “nyúlsötét”, vagy hogy mit kell tudni a belgákról és sorolhatnám. “A koronavírusos időszakban a bringázás majdhogynem életmentő volt számunkra: – írja az egyik elbeszélésben – nagy családi kerekezésekre kerítettünk sort, egyrészt a kerület csodálatos tavaszi virágpompáját újra és újra megcsodálandó, másrészt sportolás gyanánt. Ez ugyanis még a legszigorúbb intézkedések mellett is engedélyezve volt mint mozgás. Szemben sok egyébbel, például a frizbivel. Rendkívül rosszul esett, amikor a rendőrök feloszlatták a családi frizbimeccsünket, részletesebb magyarázat nélkül. Jogértelmezési vitába sem voltak hajlandók bocsátkozni férjemmel. Kicsit idegesek voltak akkortájt. Hiába, a rendőr is ember. Belgiumban feltétlenül! Itt a viccekben nem a rendőr a hülye, hanem attól függően valaki, hogy milyen nyelvterületről származik a vicc. Ha flamandról, akkor a vallon. És fordítva. Ha pedig Hollandiából vagy Franciaországból, akkor en bloc a belga.”