Botcsinálta kalandorok

 A kilencvenes évek elején Nyugatra utazni még a szabadulás mámorát jelentette, a demokrácia üdvét, a szabadság és egyenjogúság megtapasztalásának lehetőségét. De a munkát keresők már komoly akadályokkal számolhattak. A szerző beszélgetőtársainak már a rendszerváltás utáni első években is ezek leküzdésére kellett összpontosítaniuk. A riportokból a korlátok, a nehézségek, a csapdák, a nélkülözések, a csalétkek, a kelepcék és a visszaélések világára derül fény, az egyéni sorsok végtelen változatossága pedig egészen elképesztő. Az elvándorlás okaként felismerhetjük az itthoni elmaradottságot és elnyomást, a nincstelenséget, a gazdasági csődöt, a nemzetállami, etnikai, politikai zűrzavart, mely kilökte e nép fiait az országútra, a nagyvilág magába szívó örvényébe. És az okok egyike sem buzdított a visszatérésre.