Boldogság

A háromnegyed évszázadot közelítve magam is sokszor felteszem magamnak azokat a kérdéseket, amelyeket általában a felőlem érdeklődőktől kapni szoktam… Honnan jön az ihlet?, ki is a múzsa?, s vajon mi is a szerelem maga?… Nem tudom már,… (csak azt tudom, hogy szőkék a mezők…)

Tán születésem pillanatától magamban hordtam egy édeskés és szomorkás hiányt, talán őriztem féltve, vagy próbáltam elhessenteni merészen mégis, mégis talán…és e hiány olyannyira kitöltötte énemet, hogy egyszerre csak felszínre kellett törnie, ki kellett lépnie, testet kellett öltenie, légiesen testes szavakban…

Akkor ott állt ellőttem minden hihetetlen képzetességével, minden felfoghatatlanságával, minden képtelenségével,…és akkor egyszer, egyszerre, hirtelen s hihetetlen kicsendültek belőlem a sosem hallott dalok, akik eddig csendben vártak sorukra ott, énemnek legmélyén…
Hetven esztendő minden megnyugvásában várták az éltető napsugarat, várták a szomjúhozást oltó szapora esőt…