Bibliai időkben éltünk

Zend Róbert groteszk hangvételű önéletrajzában így ír (egyesszám harmadik személyben) saját emigráns magyar írói helyzetéről: „sosem állt még úgy anyagilag, hogy könyveit saját költségén ki tudta volna adni: emigráns magyar költőnek lenni tudvalevőleg költséges vállalkozás és Zend rossz üzletember… A Magyar Élet, a Torontói Tükör, a Menóra, a Szivárvány, a Képes Világhíradó és az Irodalmi Újság hasábjain igen szórványosan közölt írásaival Zendnek sikerült az emigráns magyar irodalom egyik legkevésbé ismert alakjává küzdenie le magát.”. És rögtön az önéletrajz mellé állíthatjuk a kanadai írót, Robert Zendet, a CBC rádió ünnepelt producerét, akiről nemrégiben Torontóban utcát neveztek el. Hiába a megérdemelt siker, maga mögött hagyott világában ismeretlen maradt. Ez a kettősség – a hontalan, számkivetett magyar és a nemzetközi hírnévnek örvendő kanadai költő – jellemzi a most közreadott írásokat és teremtenek érzékelhető feszültséget a költői világban.