Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról, főtekintettel Macedoni Nagy Sándor korára

A ki a régi legnevezetesebb népek egyikéről, a scythákról írni akar, annak, ugy tartom, mindenek előtt arra kell visszaemlékeznie, hogy ezek már Herodotos és Thucydides korában európai és ázsiai scythákra voltak a már is szokássá vált elnevezés által osztva, noha e világrészek választó határai, hegyei és vizei, és jelesül a Tanais és Caucasus nevek érteményéről is, különböző iróknál különböző nézetek léteztek. – S épen ezért ugyanannak legközelebbi, mert mint nekem látszik, szint oly elengedhetetlen kötelessége: az európai és ázsiai scytháknak e szóbeli, megkülönböztetése mellett, Thucydidesnek e szavairól soha el nem felejtkezni: “A szittyák erejével nem csak az európai népek, de azok is, kik Ázsiát lakják, ha egy népfaj ugyanegy népfajjal mérkőzik, nem érnek föl, sőt egy sincs, ki az összes szittyáknak, ha magok közt egybetartanak, ellen állhatna.”

Beleházai idősebb Bartal György magyar királyi udvari tanácsos, Szent István rendi és aranysarkantyús vitéz.