Békeszerető atomhatalom?

A CIA egykori elemző-szakértőjének tényfeltáró írása egy modern kori diktatúráról

Amikor Kim Dzsongun apja 2011-es halálakor Észak-Korea vezetőjévé vált, nem jósoltak neki fényes jövőt. Elszigetelt és elszegényedett országa éhínségtől szenvedett, hatalmát és nemzetközi pozícióját mégis nukleáris programja révén igyekezett megszilárdítani. A különös megjelenésű fiatalember, a “trónörökös” bukása súlyos következményekkel járt volna nemcsak a térségre nézve – amennyiben menekültek áradata indul meg a széteső diktatúrából a szabadságba -, de ha az atom irányítása kikerül a minden szálat egymaga mozgató, teljhatalmú uralkodó kezéből, annak folyományaképp az egész világhoz több lépéssel közelebb került volna az atomháború réme.
Nem így történt; a diktatúra harmadik örököse, Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsongil fia tartani látszik a gyeplőt. Ugyanakkor kora legkifürkészhetetlenebb vezetői közé tartozik. Hazájában, ahogy elődei esetében is, egyfajta személyes mitológiát vontak alakja köré, a propagandatevékenysége nyomán róla megjelenő képen – amint éppen “dolgokat néz” – mosolyognak az internetezők, de eközben a nemzetközi politika szereplői korántsem alaptalan aggodalommal találgatják, mi lesz “húzd meg-ereszd meg” diplomáciai stratégiája következő lépése.
A szerző, aki fontos szerepet játszott az Egyesült Államok Észak-Korea-politikájának alakításában, érdekfeszítő betekintést nyújt a fiatal diktátor gondolkodásmódjába – atomhatalmi ambícióinak és a Donald Trumppal folytatott tárgyalásainak hátteréig.