Barátaim, találkozunk a fűben

Tandori Dezső lírai életműve a maga mintegy harminc kötetével – nem számolva a gyerekeknek szóló műveit -, és a képverseket figyelmen kívül hagyva is több mint kétezer versével olyan szélességű, hogy a feldolgozásával éveket lehet eltölteni napi nyolc munkaórában. Sokszínűsége és féktelen áradása olykor méltatlankodást vált ki olvasóiból – mindent kipróbált, és ezeket a kísérleteket esetenként aztán újabb kísérletekben dokumentálta is. Mániás? Természetesen. De nem végzetesen, mert a kísérletei, így vagy úgy, mégis sikerülnek, és elégszer gyönyörűek. Ennek a válogatásnak a motorja a lelkesültség, ami lendületet adott ahhoz is, hogy nagyvonalúan olvassak, és mintegy átvitorlázzak szövegek fölött, amik nem okoztak valamiféle érzéki örömöt. Nem vagyok Tandori kutatója vagy szakértője. A rajongója vagyok, ez a válogatás pedig azt szeretné megmutatni, hogy miért lettem az, remélve/sejtve, hogy mások is osztozni fognak majd rajongásomban.
Sirokai Mátyás

A verseket válogatta és az előszót írta Sirokai Mátyás.

“mert beletartozom az ég alatt
a képbe, mely elvész e földi fényben”

Tandori Dezső (1938-2019): Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A közelmúlt magyar irodalmának kiemelkedő alakja, költészetünk egyik megújítója.