Barangolások Magyarországon és annak lakói közt

1844-es útleírás a reformkori Magyarországról.

“Miután csaknem fél évtizeden át éltem Magyarországon, sokféle irányban beutaztam virágzó tájait, s közvetlen érintkezésbe léptem az ott élő különféle népekkel, egy olyan könyv megírására vállalkoztam, amelynek célja talán nem személyes élményeim – amelyeket nagyon is csekély jelentőséggel bírónak tartok – ecsetelésében áll, hanem hogy a nyájas olvasót közelebbről is megismertessem az országgal és annak lakóival.”

“Hogy kikutassuk Magyarországot, nem érhetjük be azzal, hogy a Duna folyását követjük, nem elég, ha Pozsonyból Orsovába utazunk, Magyarország olyan sokoldalú, olyan Próteusz, hogy a pusztát éppúgy, mint a hegyeket, a városokat éppúgy, mint a folyóvidékeket, a szőlőhegyeket éppúgy, mint az állattenyésztést meg kell ismernünk, mindenekelőtt pedig arra van szükségünk, hogy elmélyedjünk a népek életében, tanulmányozzuk szimpátiáikat és antipátiáikat, hogy velük éljünk, velük érezzünk.”