Balla Zsófia költészete

Balla Zsófia verseiben egy befelé forduló, nagy képi alkotóerővel megáldott, szigorú és szorongó beszélő szólal meg, aki úgy fogja fel a verset, mint egy óraművet, amelynek összeállításához a mesterség fogásainak a tudása épp olyan fontos, mint az ihletettség.

A lírai alanynak fontos a kolozsvárisága, akárcsak többszörös kisebbségi identitása. Kolozsvár jelenti a kezdeti mestereket, a korai barátságokat és szerelmeket. Több nagy vers szól erről a problémakörről, ahogyan arról is, hogy hogyan változott meg mindez a Budapestre költözés és az idő múlása következtében. Balla Zsófia nemcsak egy nemzedék tagja, hanem individuum is, olyan alkotó, akinek saját arca és esztétikája van – ezt ez egyediséget kívánja bemutatni jelen kötet, miközben Balla művészetét befelé forduló líraként tárgyalja.