Babits Mihály huszonöt legszebb verse

Babits Mihályra már kortársai is nagy irodalmi vezéregyéniségként tekintettek. Költészete merőben más, mint nagy pályatársaié. Lírájában kiemelt hangsúlyt kap az objektivitás és a bölcselet. Úgy tudott újító és kísérletező lenni, hogy közben nem engedte el a klasszikus irodalmi hagyományt sem. “Nyugtalan klasszicistaként” jellemezték őt. Versei korunk emberét is elmélkedésre késztetik az életről, a halálról, a testről, a lélekről és az időről.
Babits Mihály kiváló nyelvformáló és verselő. Olvasottságának nyomai lépten-nyomon feltűnnek költészetében. Lírája intellektuális, világnézeti vívódások kifejezője, a huszadik század lelki világát színesen megfestett nyelvvel vetíti az olvasó elé, körültekintő gondossággal keresi minden szavát és mondatát.
Mint idegen (görög, latin, német, angol és francia) költők tolmácsát, Babits Mihályt megkülönböztetett hely illeti meg a gazdag magyar műfordítás történetében.
Babits Mihály huszonöt legszebb verse című kötetünkbe időrendben válogattuk a verseket. A kötet nyitóverse az In Horatium, ami Horatius megszólításával az antikvitás költészetét dicséri, ám a folyamatos megújulást is hangsúlyozza, tehát egyben a költő saját ars poeticája is. A záróverssel, a Jónás imájával együtt szépen keretezik jelen kis válogatást. Prófétaként jelenik meg előttünk Babits, aki vonakodva bár, de felvállalja mindazt, ami ezzel a szereppel jár.
Kis kötetünket ajánljuk mindenkinek, aki szívesen felelevenítené az iskolai tanulmányok óta talán feledésbe merült Babits-verseket. Ugyanígy ajánljuk iskolásoknak is, akik még csak most ismerkednek nagy lírikusunk életművével.