Az utolsó szó keresése

Válogatott versek. Kovács András Ferenc válogatásában és utószavával.
A száz éve Nagyenyeden született és Kolozsvárhoz gyermek- és ifjúkora megannyi szálával kötődő költő nem csak életrajzi vonatkozásaiban kötődik Erdélyhez. Ide kötik annak az egyetemes gondnak a szálai is, amely egyformán volt sajátja a magyar költőnek, akárhol élt és alkotott a 20. században. Intellektualitás és a természetben tárgyiasult lírai elmélkedés, nyelvi gazdagság és formafegyelem teszi őt nemzedékének kiemelkedő tagjává. Vagy ahogy a mai költőtárs, Kovács András Ferenc jellemzi őt: „Lét és nemlét, emlékezet és feledés, álom és valóság gyönyörű ölelkezéséből, a metafizika és empíria félelmetesen keserédes gyönyöréből, a kimondható és kimondhatatlan örök szerelméből születik meg Jékely Zoltán lenyűgöző erejű, döbbenetes izzású költészete, amely bizonyos értelemben maga az univerzális szorongás feloldása, a csillagképekkel szétrajzó, elrettentő mindenség megkívánása…”