Az utolsó szemtanú

Az 1917-ben Németország egyik keleti tartományában, Felső-Sziléziában született Rochus Misch besorozott fiatalként 1937-ben a katonaság helyett választotta az SS-VT-t, ahol – a testmagasságának köszönhetően – Hitler testőrezredénél, a Leibstandarte SS Adolf Hitlernél találta magát. Azok után, hogy 1939-ben súlyosan megsebesült a lengyelországi hadjáratban, Hitler környezetéhez osztották be, eleinte mindenesként, később telefonkezelőként. Ebbéli minőségében – jelesül azzal, hogy egészen a Harmadik Birodalom legutolsó napjaiig a főnöke szolgálatában maradt – hagyta ott szerény névjegyét a történelmen.
Misch sosem kereste a nyilvánosságot, sőt az életrajzát sem akarta megírni. Az előszóban azt írja, a személye iránti növekvő érdeklődés és az általa közkeletű tévedésnek ítélt feltételezések tisztázási szándéka vezetett ahhoz, hogy 2008-ban hozzáfogott a könyv megírásához. Miután 1953-ban hazatért a szovjet hadifogságból, átlagos, hétköznapi életet élt, amit a történelem csak 2000 után fedezett fel, mikor kiderült, hogy Hitler bunkerének kevés életben lévő túlélője közé tartozik. Idővel pedig ő maradt az egyetlen.
Ezzel együtt Rochus Mischnek volt mondanivalója a történtekről. Hitler SS-kíséretének a tagjaként mindenhová elkísérte a Führert. Akár a berlini kancelláriáról, akár Obersalzbergről, akár a kelet-poroszországi Farkasodúról volt szó, mindig Hitler közvetlen közelében tartózkodott, egyike volt azon kevés testőrnek, akiknek állandóan látó- és hallótávolságon belül kellett lenniük a diktátortól. Innen természetesen kiváló rálátása nyílt a Harmadik Birodalom csúcsvezetésének életvitelére, ideértve magát Hitlert is, aki név szerint is ismerte őt. Jelen memoárkötet ennek a közelségnek az eredménye.
Rochus Misch egy lebilincselő történelmi kor fontos szemtanúja volt, az ő szavaival élve nem jelentős személyiség, de nagy jelentőségű események tanúja.