Az új emlékezete

A kulturális emlékezet számára az “újrahasznosítás”, a “hulladék” vagy a “visszatérés” fogalmaiból éppen az olyan, formális meghatározások kiiktatása lehet releváns, amelyek a természet ciklikus rendjéből származó minta átfordítása alapján csupán a hanyatlás vagy a fejlődés oppozíciós rendszerébe helyeznék az újraírás mozzanatát mindig is tartalmazó, a maradék szüntelen keletkezését biztosító és mozgásban tartó újrahasznosítást. A szelekcióra alapozott kulturális örökség, az “érintetlen” kultúra képzete és a historista törekvések fejlődési modellje ugyanis csak olyan múlt létezését ismeri el, amely a jelen kitüntetettségét a történeti folytonosság egyik távoli pontjaként hirdeti és igazolja vissza.

Szerzők:
Konkoly Dániel, Mészáros Márton, Gesztelyi Hermina, Pénzes Tiborc Szabolcs, Kiss A. Kriszta, Hansági Ágnes, Górász Péter, Kollár Árpád, Korpa Tamás, Gorove Eszter, Pataki Viktor, Bartal Mária, Smid Róbert