Az összetört szívek vallomása

“365 nap elég ahhoz, hogy az orvosok kigyógyítsanak önmagamból?
Képesek arra, hogy megváltoztassák az elmémet?
Képesek arra, hogy kivezessenek a magam alkotta labirintusból, vagy a hátralevő életemet abban az útvesztőben, tudatlanul kell leélnem?
Azóta is bennem kavarognak megválaszolatlanul a kérdések…
Már találkozhattál a történetemmel, amelyben az én szememen keresztül láttad az életemet, érezted a fájdalmamat, a szomorúságomat, a szerelmemet.
Azóta ismét eltelt egy kemény év. 365 nap.
Újabb egy év az életemből, amit gyógyulásra szántam.
Az utolsó kezelés után egy dologban biztos voltam: nem szeretnék többé abban a gödörben vergődni, ahova kerültem.
És hogy mit sikerült azóta elérnem?
Tarts velem, és tudd meg az igazat!
Még a legreményvesztett helyzetben is kisüt a nap.
De ugye tudod, hogy táncolnod kell az esőben, hogy lásd a szivárvány csodás színeit?
Viharban táncoltam, bőrig áztam. A szívem tavaszi szélben boldogan lüktetett, addig, amíg… olyan dolgok nem történtek, melyekre még én sem voltam felkészülve.”