Az orvosnők korán halnak

Egy új és meglepő könyv kerül az Olvasó kezébe.
Isa Schneidernek komoly olvasótábora van, amely türelmetlenül várja, hogy mikor jön az újabb, letehetetlen olvasmány: egy regény, amely az életünkről szól, amelyet falni fogunk, és addig nem hagyjuk abba az olvasást, míg nem érünk a végére. E könyv még az eddigieknél is érdekesebb: az író életregénye ez a mű, egy orvosnő élete, aki írni tud, és milyen jól! Isa Schneider ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Nem szeret „fennforogni”. Most – először és utoljára – beengedi olvasóit az életébe. Egy olyan életbe, ahol – ha leveti a köpenyét – rájövünk: jé, az orvos is ember! Sebezhető, bántható, szerethető ember. Olyan, mint mindenki más: ő is szeret, szenved és dolgozik. Él. De egy önéletrajznál azért több ez a könyv: korrajz, orvostörténelem, és a határokon kívül élő magyar anyanyelvű orvosok kitárulkozása. Mindemellett kedves, őszinte, szórakoztató, ráismerünk, mert olyan „izás”, de itt most többet kapunk: a szülőföldnek, az ifjúkor városának nagyon szép, lírai bemutatását. Isa Schneidert erről az oldaláról még nem ismertük.