Az operett és én

“”Mi ez a szédült, ótvarosan is csillogó, nemzedékeket túlélő, humorral és érzelmességgel átszőtt blődli, amelynek hajdan szinte népzeneként népszerű melódiái jobbára már csak csilingelő, cukormázból készült fülbevalóként hatnak a rock-pop-cornon felnevelkedett generációkra? Mit kezdjünk a bécs-budapest-i operettel, amely élesre töltött tűzijátékok csinnadrattájától kísérve ásta meg a saját sírját, hogy aztán mostanra – kegyeletből? – nemzeti kultúránk elemi részeként tiszteljük, miközben élőhalottként kísértve újra meg újra bejárja Európát, csordultig töltve a vidéki városok nézőtereit?
Mit tud ez a totális disznóság a világról?”

A József Attila-díjas író “kedvtelési mellékfoglalkozása”: színházi rendező. Zenés rendezései közül kimagaslik a Valahol Európában musical hajdani, operettszínházi bemutatója, valamint az első sportarénában tartott előadása, az 56 csepp vér című rockmusical 2006-os bemutatója a Papp László-stadionban. Valamikori amatőr beatzenészként még az operett műfajával is megbarátkozott – többek közt erről a barátkozásról szól ez a könyve, amelyet doktori disszertációja alapján szelídített közérthető, izgalmas és tanulságos olvasmánnyá az operettkedvelők és a műfajtól idegenkedők számára egyaránt.

“Petikém! Olvastam a könyveidet, nagyszerű író vagy! Ráadásul még ebben a rendkívül nehéz műfajban, az operettben is föltaláltad magad! – Szinetár Miklós

“Érdekes és tanulságos! Egy olyan művész aspektusából sikerült látnom szeretett műfajomat, akivel volt szerencsém együtt dolgozni az operettszínpadon. Gratulálok!” – Oszvald Marika”