Az Ikszek

“Bogusławsky dudorászott, az asztalkára könyökölt, és a tükörbe bámult. A csodálkozás arckifejezéseit próbálgatta. Majd áttért a kétségbeesés mimikájára. Jókora ürességet érzett. Öt hónap alatt mindössze két szerep. Színpadon volt összesen háromszor. Nem valami sok, bizony nem valami sok, dúdolta félhangosan. Mégiscsak könnyebb egy asztalosnak, egy szobrásznak, egy festőnek, állandóan dolgozhat. Ha nincs megrendelése, akkor is bütykölhet magának, legföljebb éhen hal.” Spiró György regényének főhőse egy vérbeli, ámbátor már nem éppen fiatal színész, aki mindent megtesz, hogy azt csinálhassa, amit tud és szeret: játsszon. Ez az 1800-as évek elején korántsem könnyű feladat, hiszen a lengyel színház válságos időszakát éli az orosz és német elnyomás és cenzúra idején: Osiński, a színház igazgatója és egyben Bogusławsky veje, igyekszik csendesen lavírozni a politikai zavarosban. Bogusławsky megjelenése azonban felkavarja a társulat életét: darabot rendez, tehetségeket karol fel, botrányba fullasztja az előadást, és híre nőttön nő, mígnem a titkos és veszélyes Ikszek Társasága meg nem támadja őt az újságok hasábjain, lehetetlenné téve így színházi működését, sőt az életét is. A regény egészen a haláláig követi nyomon a híres lengyel színészt; lélektani és történelmi hitellel mutatja be a korszakot, csak időnként korrigálva “a történelem esetlegességeit”.