Az ikon

A karcsú fekete Mercedes csikorogva fékezett a meredély szélén. Egy arctalan, érdes hang azt kiáltotta: – Kifelé! – Egy revolver hideg acélcsövét éreztem a halántékomon, és tettem, amit parancsoltak. Odalentről, a sötét mélységből hallottam a sziklákat csapkodó hullámok hangját, és sejtettem, mi lesz a sorsom. Ekkor, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kíméletlen ütést kaptam a tarkómra. Úgy robbant szét az agyam, mintha ezer kis kaleidoszkóp színes üvege hasadt volna hegyes szilánkokra. Egy gonosz szellem borzalmas alakja jelent meg elhomályosult szemem előtt, és vádlón mutatott rám; aztán egy szent gyönyörű képe tűnt fel áldott fénybe burkolva. De ahogy közelebb ért, végül ráismertem… az ikon volt… az az átkozott ikon!