Az idő lenyomata

E kötet szerzőjét nevezhetnék akár Horatiónak (vagy “Horatienne”-nek) amennyiben a humanizmus legjelentősebb színházi moralitásában a beszélő név “krónikást”, vagyis egyfajta történészt jelöl. Én azonban szívesebben vallom magam “hamletológusnak.” Ugyanis lassan negyedszázada Shakespeare világdrámáját sajátos antropológiai eszköznek tekintem, és látásmódként használom a nézőpontok, jelenségek elemzéséhez. Bizonyíték rá ez a könyv is, amelyet most útjára bocsátok, hisz annak ellenére felöleli a teljes kolozsvári magyar színháztörténetet a kezdetektől a mai napig, hogy 1945 után, Harag György 1959-es szatmári Hamlet-rendezésének itteni vendégjátékát leszámítva, Erdély fővárosában gyakorlatilag csak két magyar nyelvű Hamlet bemutató volt, és – 35 éves intervallummal – mindkettőt Tompa Gábor állította színpadra. (Darvay Nagy Adrienne)