Az én térfelem

Nem mondom, hogy hihetetlen. Mármint az, hogy ő is 70 lett. Azok közé tartozik, akik már oly sok embert (költőt és írót is) túléltek. Persze Kaiser Lászlót is megtépázta az idő. Hál’ istennek, nem az idő győzött…
Méltó és igazságos, hogy éppen annyi vers olvasható ebben a kötetben, amennyi esztendő a költő háta mögött van. A “költemények szürete” ez, hogy Madarász Imre utószavának a címét idézzem. Igen, a szüret mindenkor azt jelenti, hogy beérett a termés. Régebbi versei éppúgy ezt igazolják, mint a legújabbak. “Évek múlásával elsimul minden: / hitem megmarad, mint a legfőbb kincsem” – olvassuk az Úgy döntöttem című versében. Igen, fontos a döntés, és még inkább fontos a hit megtartása. Akár profán, akár isteni értelemben. Így lehet harmonikus az elvégzett futás. A pálya egésze.
Kaiser László versei szépen simulnak bele a magyar líra hagyományosnak nevezhető vonalába. Megőrzik a nyelv ősi szépségét, megújítják a dalformát. Költőnk tudja, hogy az ősiségben a szöveg és a dallam együtt született. S ezek a versek azt bizonyítják, hogy a feszesebb formák is közvetíthetik a kor legfontosabb tartalmait. Az egyéni sors fölmutatásával. (Bakonyi István)