Az én Spinozám

Húszéves a Spinoza. Sok ez vagy kevés? Sok is és kevés is! Az euró is húszéves. Nos! Tíz évvel ezelőtt, “Anna, te hülye vagy?” címmel megírtam a Spinoza Színház első tíz évének történetét. Nem véletlenül választottam ezt a címet. Húsz éve, mikor barátaimnak a színházalapítási szándékomat meséltem, szinte mindenki azt kérdezte tőlem, hogy “Anna, te hülye vagy?” Jó szándékkal, miattam, az én védelmemben tették fel ezt a kérdést.
A könyv megírása óta újabb tíz év telt el. Ma, húsz évvel az alapítás után, vajon mit felelnék arra a kérdésre, hogy “Anna, te hülye vagy?” Hát ezt: határozottan és egyértelműen kijelentem, hogy nem, nem voltam hülye… És semmiképpen nem szerettem volna,
ha ez a húsz év kimarad az életemből.
Felütöm az első könyvemet, nézem, mivel kezdtem: CSAK AZ ELSŐ TÍZ ÉV NEHÉZ! Mekkorát tévedtem! A második tíz év legalább olyan nehéz volt, ugyanakkor szép és emlékezetes is. Vajon el lehet mesélni tíz év 1500 előadását anélkül, hogy száraz adathalmaz legyen a végeredmény? Vagy meséljek inkább arról, hogyan döntjük el, mi kerüljön műsorra? Áruljam el, mihez kezdünk egy-egy makacskodó rendezővel? Vagy azt, sikerül-e, és ha igen, hogyan tudunk együttműködni a színészekkel?
Úgy döntöttem, hogy ebben a könyvemben az elmúlt időszak rövid krónikája mellett a Spinoza Színház utóbbi tíz évének leg izgalmasabb történéseiről mesélek.
Sándor Anna