Az élet vendégei

Magyar sorsok Szlovákiából és Romániából
Monológok

„Romániai és szlovákiai barátaim és ismerőseim jó eséllyel más emberek lesznek, ha saját falujukban magyarul érintkeznek a szomszéddal, ha bemennek a városba, ahol szlovákul vagy románul kell intézniük ügyes-bajos dolgaikat, vagy ha magyarországi rokonaikat látogatják meg. Sokszor hallottam, hogy »Magyarországon nem talál a szó«, vagyis nem ritka, hogy idegennek érzik magukat az »anyaországban«.”
(Részlet az előszóból)

„Nagyon szeretem Szemző Tibornak Az élet vendége című filmjét Körösi Csoma Sándorról. Valóban, mi valamennyien az élet vendégei vagyunk: van egy retten­tő rövid kis időszakasz, amit kapunk a végtelen időárban. Föl se fogjuk, hogy kétszáz millió éves rögökön járunk. És ha minderről lefejtem, ami a nemzet­államok létrejöttekor a 19. században kialakult, akkor rájövök, hogy az univerzum vendégeként vagyok itt egy rövid ideig.”
(Részlet Vataščin Péter monológjából)