Az aszódi skandalum

Történetünk egy 1847-es papválasztással kezdődik. Az aszódi evangélikus gyülekezetben ez az esemény volt az induló mozzanata egy másfél évtizedig tartó vitának, mely két részre szakította a város lakosságát. Hogyan kelthet ekkora botrányt egy lelkészválasztás? Ahhoz, hogy ezt megértsük, szükség van a háttérben rejlő jelenségek feltárására, hiszen olyan sokféle tényező hatott a kisváros közösségére. Vegyük például a helyben élő birtokoscsalád, a Podmaniczkyak szerepét – ők aktív tagjai voltak a korabeli evangélikus közéletnek is, és Aszód volt az uradalmi központjuk, a lakhelyük. De az evangélikus egyház működését is ismernünk kell, sőt, az országos politikában zajló eseményeket is tükröződni látjuk a kisváros vitájában. Egy léptékváltó vizsgálattal nemcsak okokat és összefüggéseket fedezhetünk fel, hanem egy 19. századi mezővárost is alaposan megismerhetünk. A kisváros társadalmának feltárása – melyre ez a munka szintén vállalkozott – nemcsak a lelkészválasztási vita mozzanatait segít megérteni, hanem azt is, hogy hol a kisember helye a történelemben, hogyan működött egy ilyen közösség, és tagjai milyen stratégiák mentén hoztak döntéseket. Mi motivált egy korabeli evangélikus kézművest, és hogyan gondolkodott a kis parcellával bíró gazda vagy épp a zsellér? Hogyan hatott a nyelvi-nemzeti kérdés egy háromnyelvű gyülekezet életére? A vitán keresztül némi elemzéssel és nyomozással egy teljesen új világot ismerhetünk meg.

Így a könyv nem csak a Mikulás Dániel Ede megválasztásával kapcsolatos konfliktussorozatot írja le. A nyomozás során közelebbről megismerkedhetünk a Podmaniczky családdal és a várossal is. Ugyanis a 19. századi Aszód demográfiai viszonyai, lakóinak vagyoni, társadalmi és nyelvi megoszlása, sőt, a kapcsolati hálókon keresztül a közösség láthatatlan, belső viszonyrendszere is feltárul az olvasó előtt. A nyelvi konfliktusok szintén megjelennek a munkában. A város egyik legmeghatározóbb korabeli szereplője, Petőfi Sándor aszódi tanára, Koren István életútja tanulsággal szolgál számunkra. Hiszen megmutatja, hogy a nyelvi identitás nem statikus dolog, sőt, azt is láthatjuk, hogy a korszakban milyen folyamatok és hogyan alakíthatták azt.