Arcok a forradalmi menetoszlopból (1938–1982)

Jeszenyin
Orosz-hon, nyírfák, páragőz.A domboldalon vártalak.Bíborban pompázott az ősz.Szél lebegtette a hajad,
ahogy az erdőn át felémközeledtél, és álmatag,vérrozsdás nyírfalevelek,jelölték ki az utadat.
Aztán eltűntél hirtelen,az őszi szelek tenyerén,kék ruhácskád ott libegett,gyászoló nyírfáim hegyén.Soha többé nem láttalak,de ha szól ősszel a kolomp,nyugtalanul megindulok,avar recseg, zizeg a lomb.
Kenderkötél, kés megteszi,egy golyó is mindig marad.A nap rejteget, vagy a hold?Néha még hallom a szavad.
A vak tükörből, rettenet,a fekete ember kilép.Fölém hajolva hív. Az éjrám csukja kriptafedelét.
Akkor hát golyó, kés, kötél?Nem vársz már soká, kedvesem,hamarosan találkozunkaz égi búzaföldeken.