Április

2012-ben Örkény István centenáriumát ünnepeljük, s ebből az alkalomból a Palatinus Kiadó az életműsorozat „külön-ajándékaként” jelenteti meg az író eddig kiadatlan, fiatalkori regényét.
Az 1934-ben keletkezett „bolondos regény: egy tehetséges szerző szertelen könyve” – ahogy az Örkény-monográfus, Szirák Péter jellemzi. A jelen idejű cselekmény egy harmincas évekbeli dél-németországi szanatóriumban játszódik, ide érkezik meg Kapu Kristóf, hogy életét kivezesse a válságból. Kristóf emlékezéseiben ugyanakkor megelevenedik a múlt, a háború utáni kálnai gyermekkor a gyűlölve szeretett német nevelőnővel, egy félig svájci-francia kislánnyal, aki „angyalnak” mondta magát, s a „második udvarral”, a cselédek és béresek komisz világával, ahol „gyakran és huzamosan káromkodtak, keveset beszéltek és igazat mondtak”. Az Április hangvételét már át-átjárja Örkény későbbről ismert finom iróniája.