Anyám kertje

Volt aztán más játékunk is. Egy almafa. Mikor mi születtünk, az almafa már nálunk szolgált a kertben. De azért ő fiatal volt, csupán nagyobb, mint mi. Künn élt a kertben, és télen nem játszott velünk. Télen gyűjtött és pihent. Tavasszal sok virággal ránk nevetett, és az új ruháját a sok apró virággal felvette, akkor tudtuk, hogy most ráér, és szabad hozzá menni. Várt minket, és amíg csak odaértünk, mindig nevetett ránk, úgy örvendett nekünk. Mi szaladtunk hozzá, és mikor odaértünk, megöleltük. Itt nagyon jó helyen voltunk az almafa alatt.