Anonymus feledésbe merül?

“Érdekfeszítő detektívtörténet, de nem regény, hanem maga a valóság. Milyen egyszerű a megfejtés, és mégis ennyi időt kellett várni rá! Pannonhalmi tanáraim 60-65 éve még azon vitatkoztak, melyik Béla király jegyzője volt. Én meg készítek egy filmet III. Béláról, és a hősödből gyilkost csinálok mendemondák nyomán. Gábor, Gábor, ha 2 évvel korábban értesülök nagyszerű megfejtésedről.

Jankovics Marcell

Dr. Horváth Gábor fiatal történész, a szegedi Gál Ferenc főiskola tanszékvezető tanára, […] óriási felfedezéssel gazdagította nemzetünket! […] Hiszem, hogy ez a tanulmány új korszakot nyit a hazai történettudományban. […] S már várom a képzőművészeink alkotásait, akik e tanulmány alapján méltóképpen jelenítik meg III. Béla király kancellárját, […] az ősi magyar nemzetség Párizsban tanult, kivételes műveltségű nagy fiát, […]. Gestájából fogadjuk el nemzetünk nagyra-hivatottságát.

Prokopp Mária

Horváth Gábor […] a régóta gyanúba vett, de csak mint “Anonymus” szellemi körébe feltétlenül beletartozó, de esetleg talán szellemi vezetőjének tekinthető […] püspököt kezdte közelebbről megvizsgálni, és […] talált is három olyan minősítést, amelyet álszerénységi vagy valódi szerénységi formulákban “P.”-vel lehet rövidíteni, és amelyet a szerző nyugodtan alkalmazhatott magára. És ha így hirtelen egybecsúszik a szellemi kör, amelyről már sokat tudtunk […], és a keresett rejtelmes személy kiléte, akkor egyszerre csak még az is remélhető, hogy a […] pusztaszeri monostor megtalált, de bizonyossággal még nem teljesen kikutatott sírhelye is ennek a titokzatos szerzőnek szolgálhatott végső nyughelyül. […] Olvassuk el tehát a könyvet, és nézzünk mélyen a csuklya alá: szerintem az író vissza fog mosolyogni.

Szörényi László”