Ami kék lesz

Székelyhidi Zsolt előző két verskötete, a Csurom és a Színült, melyek szintén a Parnasszus Könyvek sorozatban jelentek meg, egy újragondolt szerelmi lírát vázoltak fel sok utazással, a kék tengerrel, egzotikus nyaralásokkal és persze a szükségszerűen mindig megjelenő otthonképpel, ami az utazások lezárásaként – mintegy bezárva a kört – a megnyugvást, csendet biztosítja a költő és párja életében. Az Ami kék lesz című kötet ebből a szerelmi lírából mozdul el, ha úgy tetszik, zárul (másképpen) vissza egy filozofikusabb és ezáltal mindenképpen magányosabb(nak tűnő) költői világba, ahol a szerelem mint a világot láthatatlanul mozgató mellékszál jelenik meg. A versek szempontjából tehát sokkal fontosabbak a költőben az érzelmek ellen is dolgozó, azokkal párhuzamosan induló-érkező világértelmezések. Ám ezek a meglátások, gondolatok újra meg újra feloldódnak, absztrachálódnak bizonyos színekben (a kék minden árnyalatában vibráló tengerhez is visszanyúlva), így az értelem végsősoron újra alárendelődik az érzelmeknek. A színekkel, illetve a színek hiányával, a lira “színeváltozásaival” eljátszó szövegek az együttlét más dimenzióiban járnak, ahol a fizikális kontaktus háttérbe szorul, és megmutatkozik a belső, a valóságtól mégiscsak elzárt költőlélek.