Álmaim földje

Történet a hátországban élő civilek hazaszeretetéről, önkéntes munkájáról és a háborúból hazatért sebesültek gondjairól – s közben egy régen eltemetett, meghökkentő családi titkokra is fény derül.

“Boldog gyermekkor, az erdőben madarak és méhek szálltak,
itt hagytál egyedül, de emlékeimben mégis visszavárlak.”
(Emlékek – angol katonadal refrénje)

A halál nem válogat. Háborúban végképp nem, szolgálhat a fiunk, a férjünk vagy a szerelmünk hazánkat védve akár a repülősöknél, akár a gyalogságnál vagy a tengerészetnél, többnyire a véletlenen és a szerencsén múlik, hogy visszatérhet-e álmai földjére a családjához, és ha túléli a háborút, a teste is megrokkan-e, vagy csak a lelke. S az otthon maradottak félelme, reménykedése, gyásza és fájdalma ugyanolyan keserves a főúri kastélyokban, mint a cselédsoron.