Áll az ördög, s csodálkozik

Mérnököcskénk úgy cseppen belé a zajló hétköznapokba, mint Pilátus a Krédóba.
Ott van, ott él ebben az izzásig hevített kemence-létben, beletörődéssel, de mégis méltósággal igyekszik szolgálni az épülő új világot, amelyhez a Sors neki is a cselekvő szerepét szánta, és amelyben sapkával vagy nélküle, füstszűrős vagy füstszűrő nélküli cigarettát szívva és kínálva a mindennapok óriási, fortyogástól hangos üstjében, már a pokol kapujában a többiekével együtt megabálódik és megpuhul egyedien keménynek hitt élete.