Alkony (1580-1605)

Az Alkony a 2012-ben megjelent Végvidék és a 2015-ben önálló kötetként publikált Kései virradat folytatása, a Végvidék-trilógia harmadik, befejező könyve. Az első a Balaton-felvidéki végvári harcok és rátóti Gyulaffy László veszprémi, tihanyi és csobánci főkapitány históriája a török hódoltság kezdetén, a második az Erdélybe távozó Gyulaffyval, János Zsigmonddal és Báthory Istvánnal megteremtett önálló fejedelemség története. A két kötet egyúttal ábrázolja a korszak európai összefüggéseit, illetve azoknak a Kárpát-medencei hatalmi viszonyokra gyakorolt hatását.

Az Alkony a Gyulaffy László generális, majd Báthory István fejedelem és lengyel király halálával bekövetkező gyökeres erdélyi és magyarországi változásokat mutatja be. Arról szól, mi vezetett Bocskai István uralkodóvá választásához és a tizenöt éves háborúhoz. Ahhoz a pusztító küzdelemhez, mely váltakozó magyar sikereknél, patthelyzetnél, végül a kiinduló állapot rögzítésénél többre nem jutott. A hosszú harc során az ország lakosságának közel egyharmadát vesztette el, de alkalmat adott arra, hogy a krónikások a korszakot a “legmagyarabb századnak” nevezzék. Ekkor vette kezdetét az Alföld elnéptelenedése és a hajdúk letelepítése. A háború a török hódoltság fennmaradása ellenére megmutatta, hogy a küzdelmet Bocskai István és a főnemesség (Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós, Zrínyi György, Rhédey Ferenc, Homonnai Drugeth Bálint), valamint ifj. Gyulaffy László erdélyi főkapitány, a kisnemesség, a felső-magyarországi protestáns szászok és a hajdúk ellenállásával érdemes folytatni.

Az Alkony pontot tesz egy korszak krónikájára és a rátóti Gyulaffy család két generációjának történetére. XVI -XVII. századi győzelmeinket és vereségeinket, a kor nemzetközi erőviszonyait s a különböző társadalmi rétegek sorsát megjelenítő, a végvári harcok kezdetétől a zsitvatoroki békéig terjedő pár évtized máig tanulságos, egyben felemelő és biztató.