Ahol a zenészek elnyelik a hangot

Belső tízezer című regénye után Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő visszatér az emlékezés tárgyához nyolcadik, Ahol a zenészek elnyelik a hangot című verseskötetében. Ennek az emlékezésnek azonban – legyen szó hamar elfeledett vagy „rosszul emésztett” emlékekről, ellenőrizetlen tényekről vagy akár a legőszintébb hazugságokról is – tétje van.

De mégis hol fordulhatna elő a kötetcím paradox jelensége – hol nyelhetik el zenészek vagy „zenésznek tűnő alakok” a hangot? Talán ott, ahol nem jut idő sem a megszólalásra, sem a cselekvésre, talán egy pompás nyári kertben, felhőn utazva, vagy talán vízben úszva, álom közben.

Karácsonyi Zsolt kötete kísérlet a számla kifizetésére: szembenézés hallgatással, elhallgatással, csenddel – mindazzal, amiről még csak megfogadni sem kellett, hogy nem beszélünk soha. Ennyi csak.