Agyrázkódás

“…jó volt egy szuszra olvasni a levonatot, és megint ámuldozni, hogy ez pályakezdő első kötet! Elég hihetetlen! Olvasói gyönyörűségembe viszont a szokásosnál is súlyosabb szorongás keveredett. Már látni véltem az elkészült könyvet. A szerkesztő-kiadónak ilyenkor nagy hangon hírelni kellene: lássátok, itt van!, de nekem ehhez nincs eszközöm. Nyomasztó tudni, hogy a szívemnek-eszemnek kedves művet is mintha a világűr közönyébe pottyantanánk… Mondjuk dacosan, hogy sebaj? De hát baj – még akkor is az, ha erősen remélem: szellem és indulat sem vész el nyomtalanul.”