Aggódás nyara

Zsirai László (1956, Sopron) Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett író, költő így nyilatkozik új könyvé-nek indokairól: A temetőkertek síremlékei között sétálva érzem igazán, mennyire beszédes a csend. Te-kintetem kőbe vésett feliratokat böngész, s a neveket, évszámokat betűzgetve az elhunytak szelleme támad fel töprengéseimben, többnyire hálát ébresztve szívemben irántuk.
“Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad.” Dosztojevszkij e gondolatával egyetértően jelen kö-tetemmel sem állt szándékomban más, mint a feledés ellenében emléket állítani azoknak az emberek-nek, akik már megtértek közülünk az égi hazába, hogy jóságuk fénye még sokáig látható legyen. Szép szellemi örökségük bennünk, itt maradottakban világít, akik azon igyekszünk, hogy belőlünk minél tovább és messzebbre juthasson.
A mai internetes világban divatos kifejezés a megosztás. Megosztom hát a “fénylők” és az olvasók múlhatatlan kapcsolatát szolgáló észrevételeimet másokkal. Terjedjenek a nagyszerű művészek és más igazak műveimből tükröződő gondolatai, hogy morális habarcsként erősíthessék lelkünk épületének szimbolikus falait. Korokon és távolságokon át üzenve a mindig aktuális mának mindazt a tapasztalatokon alapult mondanivalót, ami a teremtett ember érdemes becsületét hirdetni hivatott.