Ábel az országban

A mozdonyvezetőnek még megköszöntem a jóságát és az ügyeletet, aztán körülnéztem, s hát látom, hogy Garmada úr várakozik reám.– Ez a dög a kié? – mutatott a kutyára. – Miféle dög? – ütköztem meg.– Hát ez a kutya.– Az enyim; de nagyon híres! – mondtam.– S miről?– Arról, hogy dög létire megy, ugat és harap.Garmada úr megvetőleg nézte Bolhát, s nem akart mozdulni. Sem szólani nem akart. Az emberek sűrűn jöttek-mentek mellettünk, s én is szerettem volna már valamerre irányt venni.– Na, gyerünk! – szólott végre mégis.Megindult elöl, s én Bolhával utána. (…)– Hogy hívnak?– Szakállas Ábel,– S valakid van-e ebben a városban?– Van.– S kid van?– Az Isten.– S más nincs?– Még ez ideig nincs.– Na, akkor gyerünk! – mondta, s már mentünk is. …