A végtelen küszöbén

Szűcs-Gáspár Borbála gyakorlott alkotó, biztosan ül a Pegazus hátán, noha a költészet mitológiai szárnyas paripája ismét kalandos utazásra ragadta őt. Költeményeiben és prózai alkotásaiban bár gyakran visszafelé tekint, pillantása az “elmúlt jövőbe” réved, mégis elszántan halad az önmaga által kijelölt úton. A költészet szárnyas lovának klasszikus metaforáját nem véletlenül idézem a szerző merész ívű költői, írói pályája kapcsán. Minden ízében klasszikus veretű ez a költészet, amely gondolati tartalmában, nyelvi kifejezésének letisztultságában, világos megfogalmazásában az ókor klasszikusait idézi. (Hollósvölgyi Iván)