A történetmesélés tudománya

Bartók Imre fordításában

“Írók, Will Storr könyve kötelező olvasmány! Merően forradalmi pillantás a történetmesélés hogyan-s-miértjére.” – Craig Pearce, BAFTA-nyertes forgatókönyvíró (Rómeó + Júlia)

A történetek formálnak minket azzá, akik vagyunk. Önmegvalósításra sarkallnak, és alakítják a világnézetünket. A történetmesélés emberi mivoltunk alapvető része. De hogyan működik mindez, és miként lesz valakiből a történetmesélés mestere? Miben rejlik az írói látásmód, és hogyan lehetünk képesek az elsajátítására?

Will Storr díjnyertes újságíró, regényíró, elismert kreatívírás-tanár állítása szerint a történetmondás evolúciósan belénk kódolt készség, amely jól fejleszthető, ha észreveszünk bizonyos összefüggéseket és ismétlődéseket, amelyeket fel is tár nagyszabású könyvében.

Izgalmas és naprakész pszichológiai és neurológiai kutatási eredményeket sorakoztat fel, hogy megvilágítsa a történetmesélési képesség mindenkiben működő automatizmusait, állításait pedig remek példákkal teszi befogadhatóvá Ishigurótól Bukowskin át Jane Austinig, vagy a Totál szívástól a Harry Potterig.

A tudományos háttér ismertetése mellett gyakorlati útmutatót is nyújt a drámai kérdések, a világépítés, a cselekményszálak és a befejezés kulcskérdéseihez, így legalább annyira hasznos olvasmány, mint Egri Lajos alapműve, A drámaírás művészete.

Storr írása felbecsülhetetlen értékű mindenki számára, aki bármilyen formában kreatív írással foglalkozik, vagy érdeklődik iránta, kivételes sorvezető ahhoz, hogy kiszabadíthassuk szövegalkotó elménket eddigi korlátai közül.

“Ha regényt vagy forgatókönyvet akarsz írni, olvasd el ezt a könyvet. Világos, lenyűgöző és feszesen megformált.” – The Sunday Times
“A legjobb könyv a történetmesélés mesterségéről, amelyet valaha olvastam.” – Matt Haig, New York Times bestsellerszerző
“Ritkán fordul elő, hogy egy könyv ennyire behúz, és arra késztet, hogy megkérdőjelezzek mindent, amit valaha olvastam, láttam vagy írtam. Mestermű.” – Adam Rutherford, díjnyertes író, tudós
“Storr briliánsan szövi a szálakat magas és populáris kultúra között, pár oldalon belül eljutunk a Mrs. Dallowaytől a Holtodiglanig.” – Observer