A tizenharmadik garabonc

Amikor egy szép nyári napon átveszed színjeles diplomádat a Nemzetközi Királyképző Intézetben, úgy érzed, ez a te napod. Miután azonban pár perccel később Fortunátusz kereke, mint a forgószél, elröpít a világ távoli szegletébe és törli az emlékezeted – nos, joggal vélheted, hogy talán mégsem.
És a gondok még csak ekkor kezdődnek igazán: válogatós királylány, akit férjhez akarnak kényszeríteni, egy király, aki rá akarja sózni a lányát és fele királyságát tiltakozó hősünkre, és első látásra szerelem, amikor a fiatalok megpillantják egymást. Na jó, talán másodikra, akkor viszont épp arra jár egy sárkány, és elrabolja a szépséges Violát. Hősünk nem tehet mást, nyakába veszi a világot, hogy kiszabadítsa szerelmét. Egy idegesítően szószátyár Táltos Paripa társaságában, ezer veszéllyel megküzdve, végre megleli a sárkány kacsalábon forgó palotáját, de…
…hogy mi minden történik addig? Csak úgy kapkodjuk a fejünket. Trónfosztás és lázadás, izgalmas üldözés, háború, lovagi torna. Emerson pedig, a világ legrosszabb magán- és mesterdetektívje hosszú időre kénytelen lemondani az esti forró fürdőről és a vajas pirítósról.
Ám minden jó, ha a vége jó, és a szálak egyszer csak összeérnek Lezsák Levente meseregényének régen várt folytatásában, amelynek első részét egy szavazáson beválasztották azon öt könyv közé, amely “visszahozza a gyermekeket az olvasáshoz”.