A teljesség fragmentumai

A teljesség fragmentumai kötet tanúságtétel arról, hogy Piszár Ágnes az értelmezés, a rámutatás és az alkotásközi áthajlás nagymestere. A szerző irigylésre méltó tájékozottsága, az olvasmányélmények sokasága adja meg az esszéírás elengedhetetlen hátteréül szolgáló gazdag ismeretanyagot, azonban mindez mit sem érne, ha nem hozná felszínre a megszólított alkotásokkal folytatott időtálló párbeszédet. A címben foglalt feloldhatatlan ellentét – amely néhány kivételtől eltekintve az értelmezés mozgatórugójának is tekinthető – szétfeszítené a szövegek horizontját, ám a kötet válogatott esszéiben működő koherencia képes egymás mellett, egyazon horizonton láttatni a töredék és a mindenség fogalmiságát.