A szoborba gyúrt lélek

Élt a múlt század második felében egy székely szobrászzseni, aki – miután már zsenge gyermekként ráérzett arra, hogy a mindent Teremtő által emberemlékezet előtt megalkotott Anyag alakváltoztatásra képes –, mielőtt elindult volna a Végtelenbe, közel öt évtizeden át a világ minden sarkában hagyott egy-egy gondolatnyi emléket, fényösvényeket jelölt meg a lelkével, reményt és új törekvéseket gyűjtött és ültetett el sorstársaiban – barátokban és ismeretlenekben egyaránt –, hogy az emberek a Nagy Alkotó szemével is láthassák és felismerhessék annak a metamorfózisnak a lényegét, amely az ősanyagot szépséggé gyúrhatja, értékké változtathatja.
A formák, a cselekvő létet meghatározó energiák és dinamizmusok, a léleknyugvást hordozó egyensúlyhelyzetek mind-mind ott vannak a Mindenségben, és ahhoz, hogy érzékelhetővé váljanak, csak arra van szükség, hogy valaki lehívja onnan őket.