A szálló por, a hulló csillagok

Tóth Erzsébet új kötete még azok számára is meglepetés, akik ismerik és követik költészete alakulását. Ez Tóth Erzsébet eddigi legjobb kötete. Idáig az előző volt az. Meglehet, a következő még jobb lesz.
Magától értetődő természetességgel érvényesül a líra ősi természete: amire igazi költő néz, abból költészet lesz, miközben a versek tárgya megőrzi eredeti természetét.
Tóth Erzsébet e kötetében a pályáján oly jellemző lírai szerepjátékok során át letagadhatatlanul önmagáig jutott. Bölcs kívülállóként, de az azonosulás elementáris képességével fogalmaz – végérvényesen önmaga nevében. Derűsen keserű szemléletével tudósít biztosnak vélt és hajszálon függő létezésünkről.