A sötétség labirintusa

Létezett az ősi múlt, amikor még nem számított, hogy ereidben milyen volt a vér színe. Fény és sötétség boldogan élt együtt, mert lehetett a sötét jó, a fény gonosz, és ez így volt természetes.

Aztán született egy prófécia, egy jóslat, mely arról szólt, hogy a freskó által kiválasztottak utódok, hogyan szállnak majd szembe a sötétséggel. Azt mondják, minden mágus születik vérrel és szabad akarattal, de attól a naptól kezdve már igenis számított, hogy milyen a véred, és annak alapján ítéltek meg. A sötétség gonosz lett, a fény jó. Azonban volt, aki megtagadta a vérét, más útra tért, mindenkinek saját kezében volt a döntés, hogy sorsának ura legyen. Végül mégis született egy mágus, akinek ez nem adatott meg…

Részlet a könyvből:
– Hallottatok már a sötétség labirintusáról?
A lányok nem feleltek.
– Black oda rejtette a homokórákat. Ez nem is egy konkrét hely, inkább egy olyan álomvilág szerű dimenzió. Egyfolytában mozog, változik, néha van, néha nincs, sosem mutatja kétszer ugyanazt az arcát, és nem te döntöd el, hogy mikor lépsz be oda. Ráadásul nem is léphet be akárki… – Nikolasz elhallgatott.

A Liza gyomrában kavargó, több hónapnyi keserűség és szorongás, egyszerre kúszott fel a torkán a pár órája elfogyasztott pattogatott kukoricával, mikor a hullámvasút legmagasabb részére érve a kocsi átbillent a súlyponton, majd fénysebességgel kezdett el száguldani a szinte függőleges lejtőn.